2. ~ Unforgettable (felejthetetlen)

Borítók

Amíg nem olvastam a történetet, addig a gömbben lévő lányos tetszett a legjobban, de se az, sem a rózsás nem illik hozzá. A leginkább a véres lányos borító illik hozzá. Szerencsére itt az idézet sincs túlnyomó részben - mint a többinél - és nem veszi el a figyelmet. Szépen meg lett szerkesztve, nincs túlzsúfolva, és megjelenik Dylan személyisége.

Cím

Illik a történethez, jól kifejezi, Dylan érzéseit Dake iránt, hogy mennyire képtelen elfelejteni a múltukat, amit együtt csináltak.

Történet

A sztori eleje egy logikai hibán alapul. Aki ilyen fiatalon árvaházba kerül, az semmiképp nem emlékszik a közel hat éves bátyjaira, és a szüleire is alig, így kezdésen alapból lehetne egy kicsit változtatni.

Az ötlet egyébként érdekes, az árvaházból kikerülve sokféleképpen is végződhet a történet.

Dakota névválasztása nem a legjobb. Tény, hogy az amerikaiak össze-vissza használják a nemekhez tartozó neveket, de a Dakota akkor is női név, és ha épp nem becézve használtad Dake-ként, zavaró volt.

Az ötlet nagyon jó, érdekes, viszont a kivitelezésen még van mit javítani, több logikai baki is előjön, mint az az eset, amikor Dylan először felébred a kórházban. Olyan nincs hogy az elején mozdulni se tud, két perc múlva pedig már rohangál a folyosókon. Aztán amikor a doki nyugtatót ad be Dylannek, de ő utána ég percekig menekült, és majdnem egy kilométert lefutott mire bealudt. Ilyen nincs! Az injekcióval beadott nyugtató nagyon hamar ha, főleg ha egy sérült, még nem felépült betegnek adja be. Ráadásul ne mondja nekem senki, hogy egy férfi ápolócsoport képtelen utolérni egy beteget!

Az érzéseket nem igazán sikerült átadnod, ezt még nagyon sokat kell gyakorolni. Érzelmes vagyok, így nem egyszer volt már olyan, hogy elbőgtem magam egy könyvön. Ebben a történetben is volt olyan rész, ahol ha egy kicsit jobban lett volna megfogalmazva, biztosan sírok. De abszolút nem voltak érzéseim olvasás közben, nem tudtam átérezni Dylan érzéseit, pedig igyekeztem.

Hasonlóan van a helyzet az idővel. Egyszerűen nem éreztem, hogy telik az idő, így hiteltelennek tűnt az egész történet, ráadásul Dylan jellemfejlődése is, aki végig irracionálisan viselkedett.

Őszintén megmondom, az elején nagyon nem bírtam, mert kibírhatatlan személyiség - soha nem bírtam a rablókat, csalókat, hazugokat, akik ráadásul a főszereplők is, - de a végére kezdett szerethetővé karakterré válni, miután találkozott Mercyvel, és helyretette Anthony. Minden embernek kellenek ilyen barátok, akik időnként helyreteszik a fejét.

Szerencsére vannak olyan karakterek is, akiket megszerettem. Mercy és macskák nagyon édesek voltak, Daniel és Chris végtére is nem olyan rossz karakterek, ráadásul csak jót akartak a húguknak. A legjobb fej a szereplőgárdában természetesen Anthony volt, aki sokkal célravezetőbb módszerrel oldotta meg Dylan életbehozatalát.

Helyesírás

Rengeteg hiba fordult elő a részekben. Igen, nem durva hibák, de néhány helyen a tulajdonnevek nagyon rondán vannak írva. Pl.: írtad azt, hogy Chris-ék. Ez helyesen csak Chriséknek írod. Ellentétben a Dake-kel, amit rosszul így írtál Dakekel. A nevét déknek mondod, és ha nem ejted az utolsó betűt, akkor kell a kötőjel. Ha ejted, akkor nem kell, akkor sem ha Babitsról van szó, ahol a ts-t cs-nek ejtjük. Ilyenkor a következőképpen kell helyesen írni: Babitscsal.

Rengeteg összetett szót, és igekötős igét külön írtál amikor egybe kellett volna. Pl.: Körbenézve, megfordultam és még több ilyen is volt.

Volt néhány kifejezés, amit használunk, de nem úgy, ahogy te írtad. Nem használjuk azt, hogy elhúztam az ajkaimat. Itt két hiba is van. Az ajkaimat helyett szám. A másik az, hogy oké hogy két ajkad van, de nem írjuk így, ahogy a lábnál, karnál, szemnél, fülnél...

Más hibára nem igazán emlékszem, szerintem csak ennyi volt.

Összegezve

Jó az ötlet, vannak benne imádnivaló szereplők, de az érzelmek áradásában és az idő múlásának érzékeltetésében még rengeteg javítanivaló van.

Olvass rengeteget, és gyakorolj minél többet még, és hidd el, egyre jobb leszel :D (mondjuk ezt ki nem találta volna ki...)

8,/10

1. ~ Az első

Először is egy kis bevezetéssel kezdeném, mert erről nem írok majd külön bejegyzést.

Tőlem kritikákat olvashattok majd elsősorban - körülbelül kéthetente, plusz-mínusz egy hét -, de lehet, hogy időnként egy-egy cikket is, ha megtetszik egy téma, vagy fontosnak találom, hogy írjak róla.

A kritikákat a következőként fogom vezetni:

- a megfelelő menőpontban megtalálható, hogy van-e üres hely, ha igen megjegyzésben, vagy chaten lehet kérni

- bizonyos szempontok alapján fogok értékelni, amiből előzetes kérésre a kinézethez kapcsolódó részeket ki lehet húzni

- a szempontok a következők: kinézet (fejléc+design), cím, fülszöveg, ötlet, kivitelezés, helyesírás, összegzés > nem mindig fogom ennyire szétszedni, de ezek az esetek kilencvenkilenc százalékában a kritikában megtalálhatóak lesznek a bejegyzésben

- a kritikákban jelentős szerepe lesz a szubjektív véleményemnek - amit nyilván nem az határoz meg, hogy szimpatikus-e a blogger, vagy sem -, tehát így inkább hosszan kifejtett véleménynek lehetne ezeket nevezni

- nem az a típus vagyok, aki ugyanarról a dologról tudna oldalakat írni, így a kritika inkább rövid és velős lesz, mint hosszú, de benne lesz minden aminek véleményem szerint benne kell lennie

Tulajdonképpen ennyi volt a bevezető rizsa most pedig jöjjön az értékelés:

Catalina Sánchez: Az első

Kinézet

A design nem tőled származik, hanem Lia Searsontól, de egy pár szót így is mondok. A fejléc nagyon szép lett, viszont nem tudom eldönteni, hogy a fekete alakok így, áttetszően a jobbak, vagy ha teljesen színezettek  lennének, mindenesetre szép munka, de látszik, hogy nem te csináltad, mert passzolhatna egy kicsit jobban a történethez. Például valami focihoz kapcsolódó lehetne rajta, esetleg Fernando.

A blog színei szépen harmonizálnak, és megvan minden fontos modul, a jó sorrendbe téve. Tetszik.

Fülszöveg

"Molnár Olívia először utazik ki Németországba a nővéréhez és életében először fog kilátogatni a labdarúgó Világbajnokságra. Egy átlagos szurkolóként érkezik meg Lipcsébe, azonban egy kisebb balesetnek köszönhetően fenekestül felfordul az élete és már soha semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Az első pillanattól kezdve érzi azt a különleges köteléket, amely napról napra egyre szorosabban köti őket egymáshoz, amitől egyre jobban megijed. Vajon képes lesz megfeledkezni az őket körbevevő felhajtásról, vagy inkább enged félelmeinek és megtöri a kapcsot, amely még nem jár olyan nagy fájdalommal?

Fernando Torres a spanyol labdarúgó válogatott tagjaként érkezett Németországba, azonban sokkal inkább a válságban lévő kapcsolatából menekül el, mintsem, hogy a kötelességét teljesítse a világ tornán. Egy újabb unalmasnak ígérkező sajtótájékoztató előtt szemtanúja lesz egy szerencsétlen balesetnek, és valami megmagyarázhatatlan késztetés miatt, a földön lévő lány felé veszi az irányt. Az első pillanat, amint belenézett a kék szempárba, minden megváltoztatott, már egyáltalán nem gondolt romokban heverő kapcsolatára, az idegesítő kérdésekre, amik várnak rá, a vállára nehezedő nyomásra. Egyedül csak Őt látta, Őt akarta. Vajon képes lesz elfeledtetni az életével járó nehézségeket, vagy kénytelen lesz búcsút inteni annak a megmagyarázhatatlan vonzalomnak, ami egy szempillantás alatt fellobbant benne?

Az első találkozás megpecsételte a sorsukat, csak egymást látták és minden más érdektelenné vált körülöttük. Egészen az első csalódásig, amely vízválasztó volt köztük és szakadékot képezett közéjük. Vajon képesek lesznek újra felépíteni egymás felé a bizalmat?

Mert minden első emlékezetes és nyomot hagy bennünk. Mert az első örökre megmarad."

Ez egy szép hosszú fülszöveg és jól elmondja, mire lehet számítani az elkövetkezendő fejezetekben. Az eddigi hét fejezetet körülbelül össze is foglalja és felkelti az érdeklődést, bár én ezt csak utólag olvastam el.
Az utolsó mondat hatásosra sikerült, és ha eddig nem is vett volna rá a fülszöveg, hogy elolvassam, ez az utolsó két mondat azt sugallja, hogy legalább olvassam el, jó lesz.

Cím

Teljesen passzol a történetbe.Amíg el nem kezdtm olvasni a fejeteket, nem sejtettem, hogy mire utalhat, de utána már leesett, hogy miért ezt választottad. Tele van elsővel legtöbbször nagyon édesen alakult.

Történet

Több focis fanfictionnel is szembe találkoztam, de a nagy részük Ronaldoról, Sergioról, Bale-ről vagy Neymarról szólt, így ez egy kellemes változás volt - persze azok is jók voltak, de már picit túllendült a mennyiségük egy bizonyos határon.

Érdekes volt, hogy magyar lányról volt szó, Németországban.

A találkozása Olíviának és Fernandonak érdekes - és vicces is - volt, és nagyon tetszett - ötletes indítás és jó kivitelezés. Viszonylag élethűen ismerkedtek így össze, elvégre egy boltban bárkivel össze lehet futni, ráadásul Nando még kedvesen is viselkedett, így rögtön jó benyomást gyakorolt az olvasóra.
Alapvetően nem tartanám lehetségesnek, hogy egy (híres) focistát érdekelne egy egyszerű, hétköznapi lány, de mindenki azt akarja, ami nem lehet az övé, főleg, ha az menekül előle.

A kapcsolatuk szépen alakul a történet folyamán, nincs se elsietve, se lelassítva. Igen, a történet nem a leggyorsabban halad, de ez nem baj, mert így sokkal több idő, lehetőség van megszeretni a szereplőket is.

Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy  Olívia megmaradt az a kedves, nem nyomulós, sikongatós lánynak, akinek a történet elején megismertük, illetve Nando, ahogy kedveskedett szinte minden pillanatban. A legjobban azt szerettem benne, mikor haza kellett mennie Madridba, nem lépett vissza az Olallával való szakítástól, és végül megtette - ezt sok könyvben, blogban halogatják, így egy szerencsétlen hatást érnek el, amit sose szerettem -. Az is mindenképp kedveltebbé teszi a karaktert, hogy az anyja befolyására se változtat a történteken, így végképp megszerettem, annak ellenére, hogy a férfi főszereplőket kevés helyen alkotják meg úgy, hogy én a lánnyal egy párnak szeretném őket látni.
Tény, nincs sok rész fent, és nem is extra gyakran hozod, de a fejezetek így legalább alaposak, igényesek és hosszúak.

A fejezetek E/3. személyben, múlt időben íródnak, Olívia és Nando szemszögét váltogatva. Az E/3 zavaró volt, mert a karakterek annyira közeliek egymáshoz, hogy időnként úgy érzem, hogy a beszélgetőpartner mozdulatit olvasom, és utólag kiderül, hogy az Olíviáé vagy Nandoé volt. Persze, nagyon jó, hogy nincs benne állandó szóismétlés, de helyenként lehetne több utalás arra, kiről van szó. Ez  egy kis káoszt szült olvasás közben, de nem volt vele nagy probléma.

A visszautalásokkal csak egy picike baj van: nem annyira jó azt olvasni, hogy ezt, meg azt mondta kék/barna/karamell szemű vagy barna hajú. Sokkal jobb a férfi, nő, lány... Ráadásul Olívia is így utal Nandóra és fordítva is. Értem én, hogy mindkettő karakterét te írod, de nem lehet ugyanolyan személyisége mindkét karakternek, hogy ennyire egyformán gondoljanak az emberekre, tehát valamelyikük gondolataiba egy kis csavarást kéne tenni, és a probléma meg lesz oldva.

Logikai bakit nem találtam benne, logikusan van felépítve a történet és a karakterek. Nincs időbeli ugrálgatás oda-vissza, így ez sem okozott problémát, és jól lehetett haladni.

Helyesírás

Nem volt benne olyan hiba, amitől lefordultam volna a székről, de részenként öt-tíz hiba van benne. Vagy az összetett szavakat írtad külön, vagy az igekötőket az igétől, mikor nem volt köztük beékelődött szó. Egy helyen lemaradt a gondolatjel, de szerencsére sehol máshol.

Volt még néhány eset, ahol a még-már-t keverted vagy az eddiget beírtad a mondat elejére és végére is. Nyilván elfelejtetted, miközben gépeltél. Esetleg egy-két betűcsere előrefordult pl. az amit mait-nak írtad, vagy az ami-t mai-nak vagy a hosszú-rövid szó végi t-ket rosszul osztottad be, amire időnként egy kicsivel több időt kéne fordítani.

Néhány ilyen példát kiemelek a történet elejéből:

• "Önkénytelenül fordította hátra a fejét és legnagyobb döbbenetére ismét a szeplős arcot látta meg, aki minden bizonnyal őket figyelte és rá mosolyodott el." > helyesebben így is lehetne meg lehetne fogalmazni: (...) miatta mosolyodott el. - vagy valahogy hasonlóan.
• "– Egy idióta fellökött – válaszolt végül. Felegyenesedve, visszahúzta szemei elé a napszemüveget, ami mögül visszapillantott a csatár irányába, de már csak a hűlt helyét látta. Mehetünk haza?" > a látta és a mehetünk haza között maradt ki a gondolatjel.
• "(...) majd belekortyolt a jég kockáktól hűs vízbe." > helyesen: jégkockáktól.
• "Valamiért zavart (...)" > lemaradt az "a" betű.
• "Unottan könyökölt a pultra, miközben várta, hogy végre megkapja az újra kért kört a búja pillantások helyett (...)" > csak szimplán buja.
• "(...) amit már nem is tudott mióta kellett nélkülözni az életéből." > tudta
• "Amire csak le sütötte a szemét" > lesütötte
• "Ha az a szőke a szemei ölni tudna" > szemeivel
• Kétség kívűl > kétségkívül
• "Ráadásul nagyon a szívemre vette" > szívére. Elfelejtetted, hogy már nen a párbeszédett írod, vagy csak szimplán elfeledkeztél róla.

Ezek nem nagy hibák, de mégis jobb, ha ezek is helyesen vannak írva, ráadásul mind az első részből volt, és még lennének is, ahogy a következő fejezetekből is, de nem akartam erről oldalakat írni. Esetleg az segíthet az ilyen kis hibákban, ha egy jó helyesírót megkérsz, hogy fussa át a szöveget. hátha nem siklik át rajta a szeme, ahogy általában az ember szokott átfutni a saját hibáin. Nekem is van, amikor nem veszem észre a hibámat, mert tudom minek kell ott lennie, és eleve úgy olvasom, így ott marad az elírás.

Összegzés

A történetet kellemes volt olvasni, jól van megírva, és örülök neki, hogy egy ilyen bloggal kezdhettem :D

Csak folytasd így, és az olvasói táborod hamar meg fog nőni, amennyiben rátalálnák a blogra.

10/10

Kata és a La La Land

Oké, bevallom nagyon meg akartam nézni!
Az elmúlt időszak egyik olyan filmje volt, ami tényleg felkeltette az érdeklődésemet. És még csak az sem tántoríthatott el tőle, hogy Morgó abszolút - szokásához híven - húzott szájjal ballagott mellettem a mozi folyosóján. Sosem bírta az ilyen lányos filmeket, pláne nem azokat, amikben énekelnek is, és hát valljuk be őszintén ez a film leginkább a zenéjével csalogat és láncol magához, szóval mindent összevetve, ez egyáltalán nem volt az ő stílusa. Persze meg is kegyelmezhettem volna neki, azonban valahol mélyen elégedettséggel töltött el ez a fajta bocsánatkérési rituálé. Ő ugyanis soha nem szokott csak úgy simán lehorgasztott fejjel elnézést kérni, ahhoz ő túlontúl férfi, túlontúl büszke és hát én is azon lányok csoportjába tartozom, akik pofátlan módon kihasználják az ilyen kínálkozó lehetőségeket.
És bevallom töredelmesen ezzel a filmmel meglepett. De nem csak engem, hanem lakótársnőmet is, aki egy hangos felhorkanással fordult felém a jegypénztárnál, mikor is átvettem a lefoglalt jegyünket.
"- Hogy tudtad rávenni?" - tette fel a költői kérdést, én pedig bevallottam töredelmesen, hogy már jó pár filmet megnézett a galád nélkülem, míg én otthon lábadoztam és az ágyat nyomtam. Így mikor egy hisztit megelőzvén benyögte hogy eljön velem, egyből lecsaptam rá, mint keselyű a dögre. Természetesen hosszan fejtegettem  Morgó hozzáállását a témához, mire nem csak barátnőm, hanem már a jegypénztáros lány is igencsak bólogató fejmozdulatokkal és nevetgélő képpel hallgatták beszámolómat és elégtételem minden apró kis részletét.
Szóval így alakult hogy hozzám került két jegy, és hogy én gyermeki vigyorral az arcomon masírozhattam be a vetítő terembe.

Egyáltalán nem azt vártam, amit kaptam.
Láttam a trailert, azonban az messze nem hozta azt a hangulatot, amit a film. A valóság sokkal sokkal jobb volt ennél! Tudom sokan unták, nem szerették, és a film eléggé megosztóra sikeredett, azonban most úgy érzem, hogy számomra ez nem csak az év filmje volt, hanem életem filmje is.
Mert ez a film rólam szólt...

A sok munkáról, amit anno az éneklésbe fektettem, a különórákról, a nyomásról. Arról, hogy mindig vannak, akik vannak olyan jók mint Te, és hogy neked mégis ki kell tűnnöd a tömegből. Hogy nem lehetsz csak az az egyik "vörös hajú" lány, hanem neked kell lenned A VÖRÖS HAJÚnak.
Hogy bíznod kell magadban, és tenni kell azért, hogy elérd az álmaid. Hogy végig kell menned azon a bizonyos úton, ami esetleg elvezethet a beteljesüléshez!
És  persze arról, hogy mi van akkor, ha feladod, ha mégsem úgy alakul az életed ahogy tervezted. Mi van ha hiába vagy tehetséges, tizennégy évesen még nem tudod eldönteni, hogy számodra ez az a pálya, melyen szívesen elindulnál? Mi van, ha azon a bizonyos meghallgatáson úgy küldenek el, hogy meg sem hallgatnak? Hogy azt mondják hiába is vagy kiemelkedő mindenki között, mégsem kellesz?! És mi van ha feladod, és lemondasz arról, ami annak idején az életet jelentette számodra?!
Én tudom, mert én lemondtam az éneklésről, feladtam azt, amiért sok-sok évig dolgoztam. És most, ezt a filmet látva, (na meg a végén leginkább) akaratlanul is elsírtam magam. Mert az életem lehetett volna másmilyen is! Alakulhatott volna máshogy, lehet, hogy ha akkor tovább küzdök, most színházban játszom, vagy épp jazzt éneklek egy lokálban. Sok - sok embert nem ismertem volna meg, az egész lényem más irányba fejlődött volna. Lehet már anya lennék, vagy csak sikeres nő, aki mondjuk tanít, vagy épp csak éli függetlenségének aranykorát.
És akkor, mikor a film véget ért könnyes szemmel pillantottam Morgóra. Morgóra, aki nem értette miért sírok, akinek úgyis hiába magyaráznám. Mert megértené, de teljesen átérezni mégsem tudná azt, hogy mit is éltem át ezalatt a két óra alatt. Elmondhatnám neki, hogy minden mennyivel másabb is lehetett volna, de akkor szegényebb lennék sok minden mással. Többek között kevesebb lennék a lénye nélkül, és bár akármennyire is szeretem azt aki most vagyok, miatta lettem ilyen, és váltam azzá, amilyenné akartam válni. Az ő gép előtt dúdolgató "zenedobozává".

Karakter vol.1.

Jellem

Én egy igazán vidám lány vagyok, egy őrült, egy megszállott, aki tébolyultként rohan az emberek mellett..
Tudjátok az a típus, aki követ és tudod, hogy valami nem stimmel vele, mégsem tudod lerázni…
Na ez vagyok én!
Melengető személyiségem, és magával ragadó természetem az, ami miatt képtelenség nekem nemet mondani. Bárkit bármire rábeszélek, előszeretettel hágom át a szabályokat és lépek át mindenféle korlátot. Vakmerő vagyok, vonzanak a veszélyes helyzetek. Ha esetleg éppen unatkozom, generálok magamnak valami olyat, ami miatt ismételten felpezsdül az élet. Szeretek gonoszkodni, másokkal tréfát űzni. Néha a vicceim bántóak, sértőek, viszont én úgy gondolom, hogy aki nem értékeli az angol humort (mert angol vagyok!) akkor az egy szánandó, elfuserált alak.
Nem vagyok túlságosan lelkis típus, vagyis néha az vagyok, de akkor sem mutatom meg a külvilágnak. Az emberek 99%-nak soha nem engedem meg, hogy közelebb kerüljön hozzám, egyszerűen kiszelektálom a sorsom megismerésére alkalmas egyedeket. Nem szoktam szerelmes lenni, a fiúkkal csak játszadozom, és tény, abszolút tisztában vagyok azzal milyen vagyok, hogy nézek ki, és nem félek megmutatni a csáberőmet senkinek sem. Hogy estem e már pofára? Na igen! De ki emlékszik az ilyen dolgokra szívesen?!
Egyébként elég nagy szám van, ami a szívemen az a számon. Tehát még egy ok, amiért nem kifejezetten kedvel a nagy többség. Hangosan röhögök, ha röhögök és ha utálok valakit, akkor annál általában azt kívánom hogy … á, nem lényeges mit!
Féktelen vagyok, és imádok bulizni, tehát ebből adódik, hogy nem vetem meg az alkoholt, vagy épp a lágyabb buli drogokat sem. Dohányzom, ez az egyik legnagyobb hibám és nem, egyáltalán nem akarok leszokni róla!

Így láttok Ti!

Hosszú fekete hajam és barna szemem van. Orrom pisze, egyenes vonalú, ajkaim teltek. Általában nem sokat variálom a frizurámat. Vagy hagyom csak úgy magától borzolódni, vagy egy kis tupírral megemelem a töveit, hogy dúsabbnak tűnjön. Kedvelem az erőteljes sminket, ilyenkor általában a szememet hangsúlyozom, de előfordul a vörös rúzs is. Alkatra alacsony vagyok és vékony, melleim pont akkorák, amekkoráknak lenniük kell.
Ami az öltözködést illeti szeretem megbotránkoztatni a népet. Mindig viselek valami kihívót – legyen itt szó egy passzos nadrágról, egy szemérmetlenül rövid szoknyáról, vagy épp egy mélyen dekoltált felsőről..
Körmeimet szeretem feketére festeni, vagy vörösre, attól függ milyen a hangulatom. Rendelkezem néhány piercinggel, tetoválással – egy-egy eldugott helyen – és a kedvenc gyűrűm, ami halálfejes, mindig az ujjamon van. 

Titkok

- Volt már kapcsolatom tanárral, és itt nem a közös korrepetálásra gondolok!
- A legjobban egy erkélyen szeretek ülni, ahonnan a lábamat lógathatom a világra
- Nyers modorom miatt szakadt már meg a kapcsolatom valakivel, aki a legjobb barátom volt. Egy ideig sokat keseregtem miatta, azonban mára már túltettem magam ezen.
- A szüleim örökös elfoglaltsága miatt lettem olyan amilyen, ez egy figyelemfelhívás.
- Évente többször látom az igazgatót, mint a saját anyámat, persze nem jókedvemből...
- Hiszek a szerelemben, még akkor is, ha ez egyáltalán nem látszik, és néha álmodozom arról, hogy milyen lenne, ha szeretne valaki, vagy ha én szeretnék!

Ironia 1.0

Sziasztok!
Először is köszönöm szépen, hogy benéztél, ha pedig már itt vagy, maradj is még egy kicsit! Igyekszünk majd az érdeklődésed fenntartani! :)
Gondolom nem meglepő, amit itt látsz.
Láttál már jó pár ilyet, szinte már unásig tudnád sorolni a különböző, ám hasonló dolgokkal foglalkozó blogok sokaságát, azonban mielőtt lehúznál minket a sablonosság klotyóján, kérlek adj egy esélyt. Igen, tudom-tudom először mutatnom kell valamit ahhoz, hogy feliratkozz, azonban egyelőre csak a szavamat tudom adni.
Hogy mikkel találkozhatsz majd itt?
Először könyvborítókkal, vihető designokkal. Olvashatsz film, könyvajánlót, vagy épp karakter ötletet is. Ez azt jelenti, hogy ezen a blogon fogom vezetni a már meglévő, és megírt karaktereimet, életük egy-egy pillanatába láthattok bele, és amennyiben az megtetszik nektek, nyugodt szívvel írhattok köré történetet, felhasználhatjátok a blogotokhoz, ha épp azon agyalnátok, hogy milyen is legyen a főszereplőtök.
Ezen kívül lehetőségetek lesz kritikát kérni, vagy csak olyan cikkeket olvasgatni, melyek komolyabb hangvételűek, és melyek az idősebb generációhoz szólnak!

Remélem ez a pár dolog vendégmarasztaló lesz! ^^

Üdv nálunk:

Az Ironia csapata