2. ~ Unforgettable (felejthetetlen)

Borítók

Amíg nem olvastam a történetet, addig a gömbben lévő lányos tetszett a legjobban, de se az, sem a rózsás nem illik hozzá. A leginkább a véres lányos borító illik hozzá. Szerencsére itt az idézet sincs túlnyomó részben - mint a többinél - és nem veszi el a figyelmet. Szépen meg lett szerkesztve, nincs túlzsúfolva, és megjelenik Dylan személyisége.

Cím

Illik a történethez, jól kifejezi, Dylan érzéseit Dake iránt, hogy mennyire képtelen elfelejteni a múltukat, amit együtt csináltak.

Történet

A sztori eleje egy logikai hibán alapul. Aki ilyen fiatalon árvaházba kerül, az semmiképp nem emlékszik a közel hat éves bátyjaira, és a szüleire is alig, így kezdésen alapból lehetne egy kicsit változtatni.

Az ötlet egyébként érdekes, az árvaházból kikerülve sokféleképpen is végződhet a történet.

Dakota névválasztása nem a legjobb. Tény, hogy az amerikaiak össze-vissza használják a nemekhez tartozó neveket, de a Dakota akkor is női név, és ha épp nem becézve használtad Dake-ként, zavaró volt.

Az ötlet nagyon jó, érdekes, viszont a kivitelezésen még van mit javítani, több logikai baki is előjön, mint az az eset, amikor Dylan először felébred a kórházban. Olyan nincs hogy az elején mozdulni se tud, két perc múlva pedig már rohangál a folyosókon. Aztán amikor a doki nyugtatót ad be Dylannek, de ő utána ég percekig menekült, és majdnem egy kilométert lefutott mire bealudt. Ilyen nincs! Az injekcióval beadott nyugtató nagyon hamar ha, főleg ha egy sérült, még nem felépült betegnek adja be. Ráadásul ne mondja nekem senki, hogy egy férfi ápolócsoport képtelen utolérni egy beteget!

Az érzéseket nem igazán sikerült átadnod, ezt még nagyon sokat kell gyakorolni. Érzelmes vagyok, így nem egyszer volt már olyan, hogy elbőgtem magam egy könyvön. Ebben a történetben is volt olyan rész, ahol ha egy kicsit jobban lett volna megfogalmazva, biztosan sírok. De abszolút nem voltak érzéseim olvasás közben, nem tudtam átérezni Dylan érzéseit, pedig igyekeztem.

Hasonlóan van a helyzet az idővel. Egyszerűen nem éreztem, hogy telik az idő, így hiteltelennek tűnt az egész történet, ráadásul Dylan jellemfejlődése is, aki végig irracionálisan viselkedett.

Őszintén megmondom, az elején nagyon nem bírtam, mert kibírhatatlan személyiség - soha nem bírtam a rablókat, csalókat, hazugokat, akik ráadásul a főszereplők is, - de a végére kezdett szerethetővé karakterré válni, miután találkozott Mercyvel, és helyretette Anthony. Minden embernek kellenek ilyen barátok, akik időnként helyreteszik a fejét.

Szerencsére vannak olyan karakterek is, akiket megszerettem. Mercy és macskák nagyon édesek voltak, Daniel és Chris végtére is nem olyan rossz karakterek, ráadásul csak jót akartak a húguknak. A legjobb fej a szereplőgárdában természetesen Anthony volt, aki sokkal célravezetőbb módszerrel oldotta meg Dylan életbehozatalát.

Helyesírás

Rengeteg hiba fordult elő a részekben. Igen, nem durva hibák, de néhány helyen a tulajdonnevek nagyon rondán vannak írva. Pl.: írtad azt, hogy Chris-ék. Ez helyesen csak Chriséknek írod. Ellentétben a Dake-kel, amit rosszul így írtál Dakekel. A nevét déknek mondod, és ha nem ejted az utolsó betűt, akkor kell a kötőjel. Ha ejted, akkor nem kell, akkor sem ha Babitsról van szó, ahol a ts-t cs-nek ejtjük. Ilyenkor a következőképpen kell helyesen írni: Babitscsal.

Rengeteg összetett szót, és igekötős igét külön írtál amikor egybe kellett volna. Pl.: Körbenézve, megfordultam és még több ilyen is volt.

Volt néhány kifejezés, amit használunk, de nem úgy, ahogy te írtad. Nem használjuk azt, hogy elhúztam az ajkaimat. Itt két hiba is van. Az ajkaimat helyett szám. A másik az, hogy oké hogy két ajkad van, de nem írjuk így, ahogy a lábnál, karnál, szemnél, fülnél...

Más hibára nem igazán emlékszem, szerintem csak ennyi volt.

Összegezve

Jó az ötlet, vannak benne imádnivaló szereplők, de az érzelmek áradásában és az idő múlásának érzékeltetésében még rengeteg javítanivaló van.

Olvass rengeteget, és gyakorolj minél többet még, és hidd el, egyre jobb leszel :D (mondjuk ezt ki nem találta volna ki...)

8,/10

1. ~ Az első

Először is egy kis bevezetéssel kezdeném, mert erről nem írok majd külön bejegyzést.

Tőlem kritikákat olvashattok majd elsősorban - körülbelül kéthetente, plusz-mínusz egy hét -, de lehet, hogy időnként egy-egy cikket is, ha megtetszik egy téma, vagy fontosnak találom, hogy írjak róla.

A kritikákat a következőként fogom vezetni:

- a megfelelő menőpontban megtalálható, hogy van-e üres hely, ha igen megjegyzésben, vagy chaten lehet kérni

- bizonyos szempontok alapján fogok értékelni, amiből előzetes kérésre a kinézethez kapcsolódó részeket ki lehet húzni

- a szempontok a következők: kinézet (fejléc+design), cím, fülszöveg, ötlet, kivitelezés, helyesírás, összegzés > nem mindig fogom ennyire szétszedni, de ezek az esetek kilencvenkilenc százalékában a kritikában megtalálhatóak lesznek a bejegyzésben

- a kritikákban jelentős szerepe lesz a szubjektív véleményemnek - amit nyilván nem az határoz meg, hogy szimpatikus-e a blogger, vagy sem -, tehát így inkább hosszan kifejtett véleménynek lehetne ezeket nevezni

- nem az a típus vagyok, aki ugyanarról a dologról tudna oldalakat írni, így a kritika inkább rövid és velős lesz, mint hosszú, de benne lesz minden aminek véleményem szerint benne kell lennie

Tulajdonképpen ennyi volt a bevezető rizsa most pedig jöjjön az értékelés:

Catalina Sánchez: Az első

Kinézet

A design nem tőled származik, hanem Lia Searsontól, de egy pár szót így is mondok. A fejléc nagyon szép lett, viszont nem tudom eldönteni, hogy a fekete alakok így, áttetszően a jobbak, vagy ha teljesen színezettek  lennének, mindenesetre szép munka, de látszik, hogy nem te csináltad, mert passzolhatna egy kicsit jobban a történethez. Például valami focihoz kapcsolódó lehetne rajta, esetleg Fernando.

A blog színei szépen harmonizálnak, és megvan minden fontos modul, a jó sorrendbe téve. Tetszik.

Fülszöveg

"Molnár Olívia először utazik ki Németországba a nővéréhez és életében először fog kilátogatni a labdarúgó Világbajnokságra. Egy átlagos szurkolóként érkezik meg Lipcsébe, azonban egy kisebb balesetnek köszönhetően fenekestül felfordul az élete és már soha semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Az első pillanattól kezdve érzi azt a különleges köteléket, amely napról napra egyre szorosabban köti őket egymáshoz, amitől egyre jobban megijed. Vajon képes lesz megfeledkezni az őket körbevevő felhajtásról, vagy inkább enged félelmeinek és megtöri a kapcsot, amely még nem jár olyan nagy fájdalommal?

Fernando Torres a spanyol labdarúgó válogatott tagjaként érkezett Németországba, azonban sokkal inkább a válságban lévő kapcsolatából menekül el, mintsem, hogy a kötelességét teljesítse a világ tornán. Egy újabb unalmasnak ígérkező sajtótájékoztató előtt szemtanúja lesz egy szerencsétlen balesetnek, és valami megmagyarázhatatlan késztetés miatt, a földön lévő lány felé veszi az irányt. Az első pillanat, amint belenézett a kék szempárba, minden megváltoztatott, már egyáltalán nem gondolt romokban heverő kapcsolatára, az idegesítő kérdésekre, amik várnak rá, a vállára nehezedő nyomásra. Egyedül csak Őt látta, Őt akarta. Vajon képes lesz elfeledtetni az életével járó nehézségeket, vagy kénytelen lesz búcsút inteni annak a megmagyarázhatatlan vonzalomnak, ami egy szempillantás alatt fellobbant benne?

Az első találkozás megpecsételte a sorsukat, csak egymást látták és minden más érdektelenné vált körülöttük. Egészen az első csalódásig, amely vízválasztó volt köztük és szakadékot képezett közéjük. Vajon képesek lesznek újra felépíteni egymás felé a bizalmat?

Mert minden első emlékezetes és nyomot hagy bennünk. Mert az első örökre megmarad."

Ez egy szép hosszú fülszöveg és jól elmondja, mire lehet számítani az elkövetkezendő fejezetekben. Az eddigi hét fejezetet körülbelül össze is foglalja és felkelti az érdeklődést, bár én ezt csak utólag olvastam el.
Az utolsó mondat hatásosra sikerült, és ha eddig nem is vett volna rá a fülszöveg, hogy elolvassam, ez az utolsó két mondat azt sugallja, hogy legalább olvassam el, jó lesz.

Cím

Teljesen passzol a történetbe.Amíg el nem kezdtm olvasni a fejeteket, nem sejtettem, hogy mire utalhat, de utána már leesett, hogy miért ezt választottad. Tele van elsővel legtöbbször nagyon édesen alakult.

Történet

Több focis fanfictionnel is szembe találkoztam, de a nagy részük Ronaldoról, Sergioról, Bale-ről vagy Neymarról szólt, így ez egy kellemes változás volt - persze azok is jók voltak, de már picit túllendült a mennyiségük egy bizonyos határon.

Érdekes volt, hogy magyar lányról volt szó, Németországban.

A találkozása Olíviának és Fernandonak érdekes - és vicces is - volt, és nagyon tetszett - ötletes indítás és jó kivitelezés. Viszonylag élethűen ismerkedtek így össze, elvégre egy boltban bárkivel össze lehet futni, ráadásul Nando még kedvesen is viselkedett, így rögtön jó benyomást gyakorolt az olvasóra.
Alapvetően nem tartanám lehetségesnek, hogy egy (híres) focistát érdekelne egy egyszerű, hétköznapi lány, de mindenki azt akarja, ami nem lehet az övé, főleg, ha az menekül előle.

A kapcsolatuk szépen alakul a történet folyamán, nincs se elsietve, se lelassítva. Igen, a történet nem a leggyorsabban halad, de ez nem baj, mert így sokkal több idő, lehetőség van megszeretni a szereplőket is.

Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy  Olívia megmaradt az a kedves, nem nyomulós, sikongatós lánynak, akinek a történet elején megismertük, illetve Nando, ahogy kedveskedett szinte minden pillanatban. A legjobban azt szerettem benne, mikor haza kellett mennie Madridba, nem lépett vissza az Olallával való szakítástól, és végül megtette - ezt sok könyvben, blogban halogatják, így egy szerencsétlen hatást érnek el, amit sose szerettem -. Az is mindenképp kedveltebbé teszi a karaktert, hogy az anyja befolyására se változtat a történteken, így végképp megszerettem, annak ellenére, hogy a férfi főszereplőket kevés helyen alkotják meg úgy, hogy én a lánnyal egy párnak szeretném őket látni.
Tény, nincs sok rész fent, és nem is extra gyakran hozod, de a fejezetek így legalább alaposak, igényesek és hosszúak.

A fejezetek E/3. személyben, múlt időben íródnak, Olívia és Nando szemszögét váltogatva. Az E/3 zavaró volt, mert a karakterek annyira közeliek egymáshoz, hogy időnként úgy érzem, hogy a beszélgetőpartner mozdulatit olvasom, és utólag kiderül, hogy az Olíviáé vagy Nandoé volt. Persze, nagyon jó, hogy nincs benne állandó szóismétlés, de helyenként lehetne több utalás arra, kiről van szó. Ez  egy kis káoszt szült olvasás közben, de nem volt vele nagy probléma.

A visszautalásokkal csak egy picike baj van: nem annyira jó azt olvasni, hogy ezt, meg azt mondta kék/barna/karamell szemű vagy barna hajú. Sokkal jobb a férfi, nő, lány... Ráadásul Olívia is így utal Nandóra és fordítva is. Értem én, hogy mindkettő karakterét te írod, de nem lehet ugyanolyan személyisége mindkét karakternek, hogy ennyire egyformán gondoljanak az emberekre, tehát valamelyikük gondolataiba egy kis csavarást kéne tenni, és a probléma meg lesz oldva.

Logikai bakit nem találtam benne, logikusan van felépítve a történet és a karakterek. Nincs időbeli ugrálgatás oda-vissza, így ez sem okozott problémát, és jól lehetett haladni.

Helyesírás

Nem volt benne olyan hiba, amitől lefordultam volna a székről, de részenként öt-tíz hiba van benne. Vagy az összetett szavakat írtad külön, vagy az igekötőket az igétől, mikor nem volt köztük beékelődött szó. Egy helyen lemaradt a gondolatjel, de szerencsére sehol máshol.

Volt még néhány eset, ahol a még-már-t keverted vagy az eddiget beírtad a mondat elejére és végére is. Nyilván elfelejtetted, miközben gépeltél. Esetleg egy-két betűcsere előrefordult pl. az amit mait-nak írtad, vagy az ami-t mai-nak vagy a hosszú-rövid szó végi t-ket rosszul osztottad be, amire időnként egy kicsivel több időt kéne fordítani.

Néhány ilyen példát kiemelek a történet elejéből:

• "Önkénytelenül fordította hátra a fejét és legnagyobb döbbenetére ismét a szeplős arcot látta meg, aki minden bizonnyal őket figyelte és rá mosolyodott el." > helyesebben így is lehetne meg lehetne fogalmazni: (...) miatta mosolyodott el. - vagy valahogy hasonlóan.
• "– Egy idióta fellökött – válaszolt végül. Felegyenesedve, visszahúzta szemei elé a napszemüveget, ami mögül visszapillantott a csatár irányába, de már csak a hűlt helyét látta. Mehetünk haza?" > a látta és a mehetünk haza között maradt ki a gondolatjel.
• "(...) majd belekortyolt a jég kockáktól hűs vízbe." > helyesen: jégkockáktól.
• "Valamiért zavart (...)" > lemaradt az "a" betű.
• "Unottan könyökölt a pultra, miközben várta, hogy végre megkapja az újra kért kört a búja pillantások helyett (...)" > csak szimplán buja.
• "(...) amit már nem is tudott mióta kellett nélkülözni az életéből." > tudta
• "Amire csak le sütötte a szemét" > lesütötte
• "Ha az a szőke a szemei ölni tudna" > szemeivel
• Kétség kívűl > kétségkívül
• "Ráadásul nagyon a szívemre vette" > szívére. Elfelejtetted, hogy már nen a párbeszédett írod, vagy csak szimplán elfeledkeztél róla.

Ezek nem nagy hibák, de mégis jobb, ha ezek is helyesen vannak írva, ráadásul mind az első részből volt, és még lennének is, ahogy a következő fejezetekből is, de nem akartam erről oldalakat írni. Esetleg az segíthet az ilyen kis hibákban, ha egy jó helyesírót megkérsz, hogy fussa át a szöveget. hátha nem siklik át rajta a szeme, ahogy általában az ember szokott átfutni a saját hibáin. Nekem is van, amikor nem veszem észre a hibámat, mert tudom minek kell ott lennie, és eleve úgy olvasom, így ott marad az elírás.

Összegzés

A történetet kellemes volt olvasni, jól van megírva, és örülök neki, hogy egy ilyen bloggal kezdhettem :D

Csak folytasd így, és az olvasói táborod hamar meg fog nőni, amennyiben rátalálnák a blogra.

10/10